Portré
Tárgy/esetek
- Cikcakk

Új összeállításunkban az elmúlt két évszázad jellegzetes, mára már klasszikusnak és emblematikusnak tekintett iparművészeti tárgyait mutatjuk be, amelyek korukban úttörőnek számítottak és a jövőre nézve nemcsak követendő, de tanulságos példaként is szolgáltak. Az első részben a konstruktivizmus és az art deco ikonikus tárgyairól, illetve azok jelenkori hatásáról olvashatunk.

Ez a neve annak a széknek, amelyet a modern bútor nagy mágusa, a holland Gerrit Thomas Rietveld készített 1934-ben. A tervezőről azt kell tudni, hogy eredetileg asztalosnak tanult, korai munkái azonban sokkal inkább egyszerű, sőt puritán ácskonstrukciók, mint igényesen faragott, intarziával vagy aranyozott szerelvényekkel díszített nemes lakberendezési tárgyak. Deszkabútornak is nevezik (hívei öntudatosan, ellenfelei megvetően) az efféléket. Rietveld, velük lett – a festő Mondrian, Doesburg és a pályáját a nagybányai művésztelepen kezdő magyar Huszár Vilmos társaságában – a holland konstruktivizmus egyik vezéregyénisége. Leghíresebb munkája, az 1918-ban alkotott Piros-kék szék, amelyet ma keresett replikaként design-kereskedések forgalmaznak, tárgyi manifesztuma a kifejezőeszközeit vízszintes és függőleges vonalakra, valamint a három alapszínre (piros, kék, sárga) redukált művészeti irányzatnak.

A Piros-kék szék, minden látszat ellenére, kényelmes bútor. (Ne a szemüknek higgyenek, tessék beleülni és kipróbálni!) A világ azonban bonyolultabb, semhogy néhány ehhez hasonlóan látványos kompozícióval megjeleníthető volna. Így legfeljebb a nagy egész modellezhető. A táj, ahol élünk, hegyekkel és folyókkal tarkított, az úton ezért cikcakkokra kényszerülünk. Erre a felismerésre jutott az a nemzedék, amely száz évvel ezelőtt még okkal hitte és hirdette műveivel: már csak idő kérdése a ráció győzelme, vagyis a szép és emberséges új világ beköszönte. Az alapszíneket finom tónusok, az egyenes vonalakat a finoman hajló ívek, a derékszögeket cikcakkok váltották fel.
 
Nem rébuszokban beszélek. A magyar avantgárd képviselői – a festő Bortnyik Sándor és az író Palasovszky Ödön –, akik korábban elszánt hívei voltak művészet és mértan szimbiózisának, már a húszas évek derekán Cikcakk esték néven szerveztek színházi műsorokat. Céljuk ugyanis „a mai élet zegzugos kereszteződésében az élet igazi rigmusát megtalálni.” S törekvéseikkel nincsenek egyedül. A konstruktivizmus szigorú mértani világát az art deco megengedőbb (hajlékonyabb és gazdagabb) művészete váltja fel.
 
A cikcakk nem maradt pusztába kiáltott szó. Az art deco művészeti alkotásain gyakorta találkozunk vele. Vagy épp fordítva történt? Meglehet, nem tévedünk nagyot, ha azt feltételezzük: a fogalomhasználatot a látvány inspirálta. Míg a klasszikus modernizmus sima-csupasz falakat képzelt mind a házak külsején, mind a belsejükben, az art deco nagy hangsúlyt helyezett a díszítményekre. Változatos színekkel és anyagokkal élt, a felületeket domborművek és stukkók lepték el – főleg a reprezentatív épületekben, illetve helyiségekben, amilyenek a székházak, mozik vagy villák. S ezek dekorációjában a cikcakk az egyik legjellegzetesebb és legtöbbet használt elem. Sokszor nem is egymagában, hanem párhuzamos csíkok formájában, hogy a jelenléte nagyobb nyomatékot kapjon.
 

A motívum autentikus síkdíszítmény, ezért magától értetődő, hogy gyakran bukkan fel textileken és tapétákon, amelyeknek ily módon attraktív jelleget kölcsönöz. De a tárgyak formai kialakításából is részt kér; az úgynevezett visszahúzott formák cikcakkos kontúrokat eredményeznek. A felhasznált anyagok faktúrája is árulkodó; gondoljunk csak a szabálytalan csíkos mintázatú zebrana fára. Az art deco ugyanis nem egyszerűen reakció a húszas évek radikális puritanizmusára; annak kissé hideg és falanszteri miliőjére. Nem kis részben a szecesszióból fejlődik ki, különösen sokat merít annak bécsi – Josef Hoffmann század eleji tevékenységéhez köthető – mértani felfogású darabjaiból. A története is tovább tart, mint az általa megopponált irányzat. Csak a második világháború kitörése tesz a végére pontot. Hasonló tanulságra int pályájával a festő Bortnyik is, aki Palasovszky munkatársa volt (díszleteket tervezett az író színházának). Tiszta konstruktivizmusából – nem kis részben elemeinek felhasználásával – olyan jellegzetes art deco piktúrát fejlesztett ki, amely bár finoman, de annál szellemesebben ironizál saját korábbi tevékenységének világmegváltó eszményein.

Az art deco erejét mégis inspiráló hatása mutatja a legszemléletesebben. Erre a szimbolikus példát Rietveld szolgáltatja. Négy sima deszkalap leporellószerű összekapcsolásával a konstruktivizmus egyik (volt) pápája alkotta meg ugyanis Cikcakk néven az art deco háromdimenziós ikonját. Ez a bútor, a Piros-kék székkel ellentétben, nem kényelmes. Konstrukciójában sem teljesen kiérlelt: noha alkotója szándéka az volt, hogy minél egyszerűbb legyen, csak facsavarokkal és ékekkel megerősített csapolással lehetett kivitelezni. De a törekvés így is világos: hogyan lehet egyetlen darabból egyetlen művelettel bonyolult tárgyra szert tenni. S ezzel már a jövőt (Verner Panton fröccsöntéssel készülő műanyag bútorát) előlegezi.
Vadas József
Balra
Jobbra
Lapozzon bele

Bejelentkezés

E-mail:

Jelszó:

hirdetés