Portré
Jaume Tresserra
alkotásai

Totemek vagy bútor léptékű ékszerek?

1983 óta vagyunk tanúi az uralkodó „linea italiana” mellett, a saját karaktert hordozó spanyol formatervezés és bútor előretöréseinek, növekvő népszerűségeinek. A folyamatot és az új nemzeti design iskolát egyetlen kifejezés jelöli, a „disseñy Barcelones”, utalva a fejlődés motorjára, a katalán fővárosra és annak pezsgő gazdasági, szellemi életére.
Jaume Tresserra 1943-ban szültetett Barcelonában. Annak a nagy generációnak a tagja, amelyhez a katalán formatervezés nemzetközi rangjának és iskolájának megteremtése kapcsolódik. Életpályája azonban, miként bútorai formavilága, rendhagyó. Nem a jeles katalán felsőfokú formatervezési iskolák egyikének, mint az Escuela Tecnica Superior, az Elisava vagy Eina neveltje, ahogyan pályatársai. Jogi tanulmányai után a La Massana iparművészeti iskola kurzusain kitanulta az ékszer és tűzzománc munkák készítését. Majd belsőépítészként bemutatóstandokat, céges arculatterveket tervezett. „Ebben egyszerűen tanácstalan voltam – mondja bocsánatkérő módon – nem találtam terveimhez soha azt a bútort, amit kerestem. Így aztán magam készítettem el.” Ma már Barcelona rangos óvárosában, a Barro alto-ban, valamint Párizs központjában, a Rue de Rivolin, tágas bemutatótermekben mutatja be kollekcióit. A magyar érdeklődő is gyakran találkozhat Tresserra munkáival a kölni és milánói szakvásárokon szentélyszerűen zárt, hatásosan bevilágított standokon.
Munkái esetében az expresszíven ívelt borító héjak alatt titokzatos fiókok, rekeszek, ajtócskák és – csak ismerősöknek – ujjnyomásra nyíló-záró csúszó válaszlapok, leleményes zárak és vasalatok találhatók ékszer minőségben. Minden részlet érintésre provokál, felfedezésre, kipróbálásra bíztat, interaktívvá tesz. Mindezeket az art-deco luxusára emlékeztető igényességű anyagválaszték kíséri. A külső felszíneket világos dohányszínre pácolt dió és fodros tölgy gyökérfurnér, a belsőket szikamor és cédrus furnérok borítják, néha elefántcsont színű marketeriával ékesítve. Az ezüstözött vagy krómozott sárgarézből, vagy ha a darab hangulata úgy kívánja szulfátozott (barnított) fegyveracélból kivitelezett vasalatok egyediek, a gyakran használt katalán borjúbőrborítások mór módra színezettek.
Heiner Scharfenorth írja Tresserra stúdiójában tett látogatásáról: „ahol az iratrendezők és rajzecsetek mellett egy nagy rakás art-deco-ról szóló album tűnik fel, amely megmagyarázza alkotásai formai rokonságát a harmincas évek (luxus)tárgyaival. Az elegáns körvonalú, szép arányú darabok meleg fafelületekkel, matt fényükkel… éppenséggel a korai negyvenes évekbeli kultuszfilm képeit idézhetik. Mindezek emberinek tűnnek, és egy nosztalgikus klub atmoszféráját árasztják.” Ebben sok a részigazság, de Tresserra munkáiban hangsúlyos a spanyol-katalán bútorművesség hagyatéka is, lásd: a kiemelt díszítő vasalatokat, illetve a XVIII. századi kabinszekrények, az úgynevezett vargnenos intim belső beosztását.
Tresserra munkáit a „disseñy Barcelones” formajegyei jellemzik. Rainer Zerbst szakíró az építész Gaudi bútorairól írott sorait idézve: „tartózkodó és barokkosan vérbő formák kölcsönhatása anélkül, hogy bármely mozzanat elnyomná a másikat… A nagy, szinte díszítetlen felületek gyakran meglepő, de kellemes hatást keltenek hullámzásukkal, és anélkül tűnnek organikusnak, hogy akárcsak a leghalványabban is állati vagy növényi textúrára emlékeztetnének”.
Egyéni mitológiájában nagy szerepet tulajdonít gyerekkori élményeinek, az otthoni sokfiókos, titokzatos tartalmú és illatokat hordozó komódoknak és az azokat védő szülői tiltásoknak. Ugyancsak megvallottan fontosak a mozirajongó édesapával esténként rendszeresen nézett filmek gazdag tárgyi miliői, amelyek az amúgy szegényes art-deco örökséget pótolták.
A spanyol design és bútor nemzetközi expanziójának hátszelével dinamikusan fejleszti saját kollekcióját. 1987-88 között több mint tizenöt, 1992-ben több mint öt, 1998-ban több mint kilenc új modellel gyarapította az 1986-ban alapított Tresserra Diseño de Muebles cég kínálatát.
A dinamikus, hullámokban gyarapodó kollekció választéka széles: tároló bútorokat, asztalokat, iroda-berendezéseket, ülőbútorokat, lámpákat, ágyfejeket, szervizasztalkákat, szőnyegeket foglal magába. A legsikerültebbek egyszerű tárolóbútorai (Samuro, Malatero) és összetett anyagválasztékú asztalai (Tensor asztalok). Tresserra tipikus design cége tíz munkatárssal, köztük két képzett formatervezővel (Antxon Salvador és Javier Mendez) dolgozik. Termékeiket különböző, kizárólag számukra dolgozó műhelyekkel kiviteleztetik.
Műtárgyai expresszív megjelenésükkel több filmrendező tetszését is kivívták. Elismertsége jeleként díszletként került a Batman filmbe az igencsak találó Carpett szekreter, James Dearden filmjébe a Tensor asztal és Spinnacker karszék, valamint Pedro Almodovar két filmjébe is a Samuro szekrény és Casablanca fotelek.
A 2000-es években – mint egyébként sokan – távol-keleti hatásoknak engedve megtervezi a Haiku bútorkollekciót, mondhatni étkezőgarnitúrát (tálalószekrények paravánnal és lámpákkal, asztal székekkel).
Munkáira találó az alábbi interjúszöveg: „Tárgyaim azért vannak, hogy megállítsák a tekintetet. Csupaszon biztos, hogy nem működnek. Tehát tisztán luxustermékek? Feltételezve, hogy tartalmaznak mindig valami reprezentatívat, konzervatívat és visszatekintőt. Azonban olyan időkben, amikor a világ vulgarizálódik, számomra ezek az értékek. Nem szabad elveszíteni értékeinket”.
Legyen valaki elkötelezett híve az eredendően demokratikus jellegű design műfajának, akkor is megállítják Tresserra totemként működő impozáns műtárgyai. Ez a bennük kumulálódott értékeknek tulajdonítható. Ugyanakkor elgondolkodtató totemei eg ypolarizálódó fogyasztói társadalomnak is.

Vásárhelyi János
Balra
Jobbra
Lapozzon bele

Bejelentkezés

E-mail:

Jelszó:

hirdetés