Portré
Kozma Lajos
A magyar bútor mesterei

Jelentőségének – paradox módon – az a leglátványosabb bizonysága, hogy egyszersmind huszadik századi építészetünknek, a magyar könyvtervezésnek és grafikának is kimagasló egyénisége volt. Pályája (1884-1948) rendkívüli invenciózus és nem kevésbé termékeny alkotót mutat a tárgykultúra minden területén, magától értetődően a bútor műfajában is.

Végzettségét tekintve építész; 1906-ban szerzett diplomát a budapesti műegyetemen. Sorsfordító időben járunk: nem sokkal korábban tért vissza Kodály és Bartók első gyűjtőútjairól, hamarosan indul Ady és a Nyugat, a hazai filozófiai gondolkodásban új távlatokat nyit publikációival a polgári radikalizmus folyóirata, a Huszadik Század. Kozma ennek a nagy – a magyar kultúra aranykorának is nevezett – periódusnak a szellemi neveltje. Grafikusként Ady, Balázs Béla és Karinthy könyveinek ihletett illusztrátora, aki – mielőtt építészként színre lépne – maga is népművészeti gyűjtőutat tesz szülőföldjén, Somogyban, majd 1909-ben Párizsban tölt egy évet.
Egy nagy nemzedék, a Lechner Ödön nyomába eredő „Fiatalok” – a Wekerle-telepen építő Kós Károly, a Budapesti Állatkert több pavilonját tervező Zrumeczky Dezső és a Ház folyóiratot szerkesztő Málnai Béla – tagjaként indul a pályája. Céljuk magyar és egyszersmind modern építészetet teremteni. Ekként lesz Kozma a hasonló elveket valló idősebb pályatárs, Lajta Béla irodájának munkatársa 1910 és 1913 között. Ott és akkor fejlődik ki benne a belsőépítész. A Lajta által 1912-ben emelt Rózsavölgyi-üzletház, a vasbeton építészet egyik első hazai remekének földszintjén ugyanis ő tervezi a nevezetes zeneműkereskedés enteriőrjét: a kottákat kínáló tárlóktól a fadomborműves díszburkolaton át a bútorokig. Angolos eleganciájával és népies elemeket is mutató szecessziós megoldásaival ez a mű egy csapásra rangot és nevet szerez alkotójának. (Bár épségben vészelte át Budapest ostromát, az ötvenes évek végén sajnos tűzvész martaléka lett.)
A siker nyomán Kozma önálló céget alapít. Ez a Budapesti Műhely, amely másfél évtizedig állt fenn. Nem csupán elnevezése utal a ma már iparművészet-történeti fogalomként ismert hasonló bécsi, müncheni és drezdai vállalkozásokra. Finom vonalú művészi bútorai révén is felvette velük a versenyt. A Vécsey utcában létesített üzlet pompás domborműves bejáratát nemrégiben helyreállították, az ott forgalmazott bútorok közül jó néhány ma az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében található. De ezzel egy időben külföldön is felfigyeltek rá: a drezdai Innen-Dekoration reprodukciók sorával illusztrálva méltatta a fiatal Kozma e munkáit, amelyek joggal sorolhatók a korabeli európai bútorművesség legigényesebb darabjai közé.
Ekkor azonban közbeszól a történelem. Először a világháború készteti passzivitásra (be kell vonulnia), majd a politikai változások hoznak fordulatot életében. Mint szakmája kimagasló tehetségét 1919-ben a művészeti direktórium tagjának választják, csakhogy ezért a két háború között állami feladathoz nem jut, magánmegbízás pedig – a trianoni döntés okozta trauma és a világgazdasági válság következtében – viszonylag kevés akad. S azokban igazodnia kell a pénzes megrendelők elvárásaihoz. Nem kis részben ez utóbbinak tudható be, hogy lakberendezőként stílusát a húszas években a neobarokk reprezentáció jellemzi. Ezért a féktelen díszhalmozásért még művészetének legfőbb értője, a kritikus Kállai Ernő is keményen elmarasztalja a róla Lipcsében 1926-ban megjelent összefoglaló album előszavában. (Ez a magvas tanulmány annak idején a Nyugatban is napvilágot látott.)
Tisztulás csak az évtized végén következik be. Először az art deco színes dekorativitása jegyében alakul át bútorainak formavilága, majd a harmincas évektől a funkcionalizmus józan és anyagszerű előadásmódja, egészen pontosan a Le Corbusier nevéhez köthető nagyvonalú puritanizmus válik meghatározóvá, sőt attól kezdve véglegessé munkásságában. Szaporodó cikkeiben mind határozottabban foglal állást a modernizmus azon tétele mellett, amelynek értelmében a művésznek az egész gazdaságot új alapokra helyező nagyipar technológiai követelményeihez és a vásárlóközönség praktikus használati igényeihez igazodva kell terveznie. Nem éri be azzal, hogy a hagyományos egyedi-kézműves tárgyalkotást a múlt rekvizítumai közé utalja; csupa olyan bútort alkot, amely egyszerű vonalvezetésével és tiszta szerkezetével úgy tesz eleget a gyárthatóság szempontjainak, hogy közben az új szépségeszménynek – a napfényes és csillogó otthon vonzó ideáljának – is érvényt szerez. Erről tanúskodik Az új ház címen a negyvenes évek elején németül megjelentetett (1978-ban magyarul is napvilágot látott) könyve, amelyben rajzokkal és fényképekkel dokumentált tucatnyi példán szemlélteti a modern tárgykultúra előnyeit.
Kozma az első, aki Magyarországon formatervezésként – mai szóval design-ként – értelmezi a bútortervezést. (Az Atrium mozi épülete és megannyi villája is ennek az egyszerűsödésnek az iskolapéldája.) De ebből korántsem következik holmi mechanikus látásmód. Kozma – alighanem pályája korai szakaszainak tanulságaként – ebben az érett korszakában is tisztában van azzal, hogy munkáinak az ember lelki szükségleteit is figyelembe véve kell szolgálniuk. Az ő bútorai nagyok és kényelmesek, rajtuk szívesen pihen meg a szem, és komfortosan érzi magát az, aki bennük helyet foglal. Ez teszi ma is érvényessé felfogását, amelyre a fiatalabb nemzedékek számára maga csak munkái révén szolgálhatott jó példával. 1948-ban ugyan – vitathatatlan tekintélyként – ő lett az Iparművészeti Főiskola igazgatója, de nem sokkal kinevezése után váratlanul meghalt.

Vadas József
Balra
Jobbra
Lapozzon bele

Bejelentkezés

E-mail:

Jelszó:

hirdetés