Ismét Köln
Berendezéskultúra a bútorvásáron

A kortárs design nagy seregszemléi egy-egy nagyvároshoz kötôdnek. Ha azt mondjuk, London: a 100% Design jut eszünkbe. Milánóról a Bútorszalon. Frankfurtról a Heimtextil. Kölnrôl pedig az imm (Internationale Möbel Messe), amely ma már jóval több, mint a nagy bútorcégek árubemutatója. Ahogy a katalógusban és a vendégeket fogadó molinón is olvasható, témája a lakás berendezése. (Az irodabútorokkal egy ôszi kiállítás, az Orgatec foglalkozik.)

Aki rendszeresen megfordul ezeken a seregszemléken, meglepetve tapasztalhatja, hogy Németországban – még pontosabban a fejlett országokban – másképp reagálnak a válságokra, mint nálunk szokás. Mi ilyenkor teljes passzivitásba vonulunk. Hazánkat idén is csak két kis cég képviseli; nagy gyáraink – a Balatontól a Kanizsáig – otthon maradtak. S ez így megy hosszú idô óta. Közben – válság ide, válság oda – Kölnben szinte teljesen átépítették, illetve új csarnokokkal egészítették ki a régieket. Nem akarok hamis illúziókat kelteni; természetesen a most már több hullámban közel egy évtizede óta érezhetô gazdasági nehézségek miatt sok változás ment végbe: cégek tűntek el, olvadtak össze, alakultak át. De az aktivitás változatlan.
      A standok, ahol idén is ötven országból közel másfélezer cég állított ki, zsúfoltak. Volt mit nézni: több mint százezer bútor és más lakberendezési cikk – harmaduk újdonság – fogadta a másfélszázezer érdeklôdôt. Ennek ellenére nem annyira a számok tanúskodnak a folyamatos erôfeszítésrôl, sokkal inkább a kezdeményezô szellem az, ami imponál. A szervezôk idôrôl idôre újdonságokkal rukkolnak elô. Éveken át egy-egy nagy mester úgynevezett Ideal House-a keltett közfigyelmet. Világhíres sztárdesignerek (Zaha Hadid, Ronan és Erwan Bouroullec, Karim Rashid és mások) építettek a bulvárnak nevezett központi folyosó hatalmas terében több méteres (gyakran kétszintes) ideális házat és rendezték azt be a maguk vagy mások által tervezett darabokkal.
 Aztán megint változtattak. Pályázatot hirdettek a formai és technikai innováció elismerésére. Közben átrendezték a vásár szerkezetét. Külön részlegben kaptak helyet a fiatalos lakberendezési megoldások, illetve az elsôsorban az idôsebb korosztályoknak szánt kényelmes kárpitos bútorok. A folyamatos megújulás ösztönzéseképp hívták meg a rendezvényre az iparművészeti iskolákat, illetve írtak ki versenyt a fiatal tervezôk számára. A design szekció megszűnt ugyan, de a design bútorok természetesen nem tűntek el. Tele volt velük a Pure (Valódi) névre keresztelt tizenegyes csarnok, ahol – többek társaságában – olyan, nálunk is jól ismert cégek állítottak ki, mint a Ligne Roset, a Kartell, az MDF, a Wittmann, a B & B Italia. A vásár ezenközben megtartotta azt, ami bevált. Két teljes csarnokban vonultatja fel a konyhagyártókat.
Ilyen elképesztô mennyiségben nehéz tájékozódni, ezért a legjelentôsebb – vagy annak ítélt – bútorok a standok képletes kirakataiban azonnal felhívják magukra a figyelmet. Ugyanakkor ezek az újdonságok az enteriôrökben is helyet kapnak, hogy a látogató életszerű közegben tudja értékelni ôket. Hasonló célt szolgál a bútorok, lámpák, lakástextilek, szaniterek és a háztartás legkülönfélébb eszközeinek (a dísztárgyaktól az edényekig) tudatos egymás mellé rendelése, amivel tavaly találkoztunk elôször.
Már nehezebb azt a kérdést megválaszolni, hogy mi ma a trend. Korábban az volt a válasz, hogy nincs ilyen, egyszerre több felfogás érvényesül. Most más a helyzet. Elôször is háromfelé választhatók a látottak. Vannak a konyhák, amelyek sterilitásukkal hovatovább laboratóriumra emlékeztetnek. Minden fekete vagy fehér (esetleg ezüstszürke vagy natúr), s olyan fantasztikusan gépesített, mintha már az ételeink is egy űrhajó belsejében számítógépen készülnének. Itt semmi nincs a véletlenre bízva. A cégek (Miele, AEG, Leicht vagy Electrolux stb.) karaktere között ezért nehéz különbséget tenni. Mindennek tökéletes ellentéte az, amit a textilesek standjain tapasztaltam. Az ott látott fantasztikus színkavalkád nem tévesztendô össze a piaci zsibvásárral. Koloritban, anyagban, faktúrában változatosak és ugyanakkor tökéletesen összehangoltak azok a kollekciók, amelyekkel a Sahco, a Christian Fischbacher vagy a Nya Nordiska várta a látogatókat. A piac diktálta innovációs kényszer itt vonzó gazdagságot eredményezett. A harmadik műfajt a bútorok alkotják, amelyek stiláris értelemben e két világ között helyezkednek el. Formailag lágyabbak, mint a konyhák; színben viszont a textileknél lényegesen visszafogottabbak. Nem ritka az organikus megoldás, sôt a természetes fa használata. Egyfajta jó értelemben vett konzervativizmus uralkodott el. Ennek éppen úgy jele a régi típusok újra gyártásba vétele, mint az extravagáns megoldásoktól való tartózkodás. Érezhetôen a túlélésre rendezkedtek be.
Vadas József
Balra
Jobbra
Lapozzon bele

Bejelentkezés

E-mail:

Jelszó:

hirdetés