A design a földre száll
Helyzetjelentés a kölni bútorszalonról

A szerkesztô korábban azzal az instrukcióval bocsátott útra, hogy nem szakcikket vár tôlem, hanem érdekességeket. Mindenekelôtt képekben. Ugyanis az olvasó különleges és attraktív dolgokra kíváncsi. Most elmaradt a kérés, de hiába is szólt volna. Az idei kölni seregszemlén nem a nagy nevek – a sztárdesignerek – újdonságai domináltak. A futurisztikus látomások láthatóan fogynak, a földhözragadt megoldások meg szaporodnak.
Nagy nevekből, akár a tervezőket, akár a cégeket nézzük, idén sincs hiány. Itt van Philippe Starck és Tokujon Josioka, Jean Nouvel és Patricia Urquiola, a két Bouroullec fivér (Ronan és Erwan), illetve az ugyancsak japán Nendo. De az alaphangot már mások szolgáltatják. A mintegy ezerkétszáz kiállító között természetesen a rendező németek dominálnak. A nagy konkurensek közül nem jött az Edra, a Cappellini, a Zanotta, a Kartell is csak a városban található márkaboltjának rendezvényével kapcsolódik az eseményhez, a szervezők megelégedésére azonban így is nőtt az olasz résztvevők száma. A távol-keletiek immár egy csarnok teljes szintjét elfoglalják, az oroszok kivételével a kelet-európai és a balkáni jelenlét is erősödni látszik.
Mindez csak háttérként szolgál ahhoz a káderváltáshoz, amelynek egy új nemzedék jelentkezése a forrása. Főként holland, dán, finn és japán, illetve elképzeléseikhez kapcsolódó angol, francia és német alkotók közvetítik azt a korábbitól alapvetően különböző szemléletet, amelyet az életünkben bekövetkezett változások indokolnak. A társadalmi közegre fogékony Ligne Roset kollekcióját már korábban is lezseresen fiatalos termékek alkották, amelyekhez nagy számban foglalkoztatott pályakezdő és északi designereket. Ebben a könnyed szellemben fogant két idei újdonsága: a „részeg” szobainas, amelyet két – egy nagyobb és egy kisebb – szóló létra egymáshoz támasztásával alkotott Noé Duchaufour-Lawrence (képet sajnos nem tudunk közölni róla), illetve a prizma alakú és hengeres párnákkal változatosan „berendezhető” ágy (Christian Werner munkája).
Köln alighanem legfontosabb jelzése a látogató számára az, hogy mind több helyen érzékelhető ez az eddig kivételesnek tekinthető könnyed hangvétel. A fordulatot a szomszéd standon kiállító Rolf Benz szófája (Nova) szemlélteti a leglátványosabban. A cég célközönsége a jómódú középosztály; mindentudó és drága, nem ritkán proccos termékei mellett most egy olyan fekvőalkalmatossággal jelentkezett, amely földre terített pokróc és párna benyomását keltve egy diák garzonjában is stílusos darab lehetne. És nem ez az egyetlen munka tanúskodik a mai mobil életformához alkalmazkodó kötetlen – leginkább talán a nomád jelzővel illethető – új berendezési formációk térhódításáról. Illusztrációjaként mindenekelőtt a Moroso Werner Aisslinger tervezte együttesét (Bikini Island) említeném, amely színes huzattal bevont párnákból áll. Munkája kapcsán a német alkotó maga nyilatkozik arról, hogy tudatosan szakított azzal az ülőbútor-koncepcióval, amelynek értelmében a lakás korábbi szentélyét a falra szerelt vagy a fal elé állított televízió képernyője felé tájolták. Az új stílus még a szigorú mértan szabályai szerint kivitelezett korpuszoknak és a súlyos acél-bőr szófáknak is búcsút mond, amikor könynyen mozgatható vászonhuzatú elemek lezser rendszerét kínálja az előbbiek vonzó alternatívájaként. Hasonló megoldásokkal ugyanis mind több rangos cégnél találkozunk. A Walter Knoll ötletes – tárolónak és kisasztalnak egyaránt használható – bőrpuffokkal jelentkezett, a Lema fegyelmezett szekrényeihez Francesco Rota vidám hangulatú színes matrac-kavalkádot tervezett, a Wittmann új termékcsaládjának más-más formájú darabjai ugyancsak gazdag összképet nyújtanak.
Ami a szemünknek változatosság, az a használatban alkalmazkodás. Más szóval: kényelem. Ezt hangsúlyozza a szó háromszori megismétlésével Ursula Geismann, a Német Bútoripari Szövetség design- és trendkutatója. A székkultusszal szemben ez az igény a pure (kísérleti) részlegben is a kárpitosság reneszánszát hozta. A komfortosság persze nem azonos az intelligens (távirányítóval működtethető) bútorcsodákkal, amilyenekkel a Himolla cég büszkélkedik óriási standján (ez háromszor akkora, mint a rokon felfogású és nálunk is jól ismert Natuzzi ugyancsak nem szerény méretű kiállítása.) A kényelem nem passzivitásra kárhoztató kiszolgálást jelent, hanem egy ma még csak születő félben levő aktív életforma kibontakozását hivatott megtámogatni. Annak reményében, hogy a technikai kütyük az önmegvalósításban ugyanolyan nélkülözhetetlenek legyenek, mint az asztalosműhelyben a szerszámok. Ahogy a két Bouroullec cipzárakkal levetkőztethető, sárga és rózsaszín vászonba öltöztetett ülőgarnitúrája (Alcove Plume) mutatja a Vitra standján, ennek a jövőbeni világnak a paramétereire elsősorban a fiatal nemzedék rendelkezik eredendő fogékonysággal. De nem kevésbé feltűnő, hogy az idők szavát az idősebb generáció nagy egyéniségei is értik. Példa rá Philippe Starck, aki a Cassinának készült szófája kapcsán azt fejtegeti, hogy selyemhernyóként begubózva élünk és tevékenykedünk. Ezzel szemben olyan bútort kívánt alkotni, amely a maga sajátos flexibilitásával interaktív kapcsolatot teremt egyén és közösség, a munkavégzés és a családi élet két külön világa között.
Hogy ebben a szakmára váró közös munkában milyen szerepe lesz a mi tervezőinknek, az nehezen megjósolható. Ami egyelőre tényként állítható, az nem sok. Magyar bútorgyár a kölni seregszemlén nem vett részt. Egyetlen hazai designer szerepel a kiállításon: Szikszai László, akinek egy szép szekrénykéje helyet kapott a rangos zsűri által összeállított példamutató termékek között.

Vadas József
Balra
Jobbra
Lapozzon bele

Bejelentkezés

E-mail:

Jelszó:

hirdetés