Amikor eltérő stílusú tárgyak és lakberendezési jegyek valamilyen oknál fogva egyazon térbe kerülnek, a belsőépítészen múlik, mi lesz belőle: káosz vagy harmónia. Az angol vidéki kúriák hangulatát idéző házban sikerült elérni, hogy a különböző tájak és korok emlékei békében férjenek meg egymás mellett. A történet egy külkereskedő házaspárról szól, akik éveket töltöttek külföldön, többek között Angliában, s mindenhonnan magukkal hozták kisebb-nagyobb megkedvelt tárgyaikat. Mindenük megvolt, csak a szó valódi értelmében vett saját otthonuk nem. Szeretett bútoraik egymás hegyén-hátán, kedves ereklyéik dobozok mélyén. Ezért úgy döntöttek, vásárolnak itthon, a fővároshoz közeli Pilisben egy kis házat. Mivel sem idejük, sem bátorságuk nem volt a ház átépítéséhez és belső kialakításához, egy lakberendező barátjukhoz fordultak segítségért, aki kihívást látott benne és azonnal el is vállalta a feladatot. A lakberendezőnek egyrészt nehéz dolga volt, mert már a ház tervezésénél figyelembe kellett vennie a rengeteg stílusjegyet ötvöző gyűjteményt és azt a tényt, hogy a tulajdonosok valamennyi országban otthon érezték magukat. Nagy utazó lévén azonban pontosan értette, mit szeretnének barátai. Az első lépésben a fő külső és belső arculatot kellett meghatároznia úgy, hogy megfelelő alap legyen egy nem túl kihívó, konzervatív, családias miliőhöz, megfűszerezve egy aprócska keleti varázzsal, vidéki hangulattal és a múlt század emlékével. Ez a bizonyos alap, az angol „country style” lett. Külső jegyeiben a környezetéhez, a környező házakhoz való illeszkedés is fontos volt.