Maximális minimál (155 m2)
2009/4     Fotó: Berényi János     Szöveg: Berényi János     Lakberendező(k): Lakatos Larissa
Az emeletes családi ház jó tizenkét éve épült. Annak idején a házigazdák (villamosmérnök férj, nyelvtanár feleség) sok mindent maguk készítettek. A beépített bútorok többsége is a házigazda keze munkája volt. Örömmel fúrtak-faragtak, élvezték a lehetőségét annak, hogy munkájuk nyomán kedvükre alakíthatják a tereket, előző lakásuk ugyanis panellakás volt, ahol erre csak mérsékelten volt lehetőség. A ház építésének idején ismerkedtek meg Lakatos Larissa építész-lakberendezővel, aki ugyanekkor egyik rokonuk lakásának átalakítását tervezte. Tetszett, amit csinált, így azután, amikor sor került a ház felújítására, hozzá fordultak. Érdekes a miért okát kutatni. Elmondható, mindketten, férj-feleség, rendelkeznek szépérzékkel, kézügyességgel és határozott elképzeléseik is voltak otthonuk újjáalakításáról. Csakhogy tíz év alatt nagyot változott a világ. Elképesztően kibővült a választék anyagokban, burkolatokban, bútorokban, lakástextíliákban, berendezési tárgyakban. Olyannyira, hogy ezt egy laikus már követni is alig tudja, összeválogatni, egymással összhangba hozni pedig végképpen nem. Nem is beszélve a döntések felelősségéről. Nyomasztó teher nemcsak anyagilag, lelkileg is. Mi van, ha a nagyon drágán megvásárolt különleges burkolat mégsem olyan hatást ad, mint amilyennek elképzelték, vagy a bemutatóteremben elbűvölő bútorok itt sehogy sem találják helyüket. Ilyenkor ugyancsak elkel a szakember segítsége. Természetesnek tűnt, hogy ahhoz fordulnak, akinek munkáját, gondolkodását korábbról ismerik. Szerencsére Larissával nagyon hamar megteremtődött az összhang, ami a jó munka nélkülözhetetlen feltétele.
Hozzászólások
0 hozzászólás
Lapozzon bele

Bejelentkezés

E-mail:

Jelszó:

hirdetés