Természetes, hogy egy tizenöt-húsz éve épült családi ház a tulajdonosváltást követően teljesen átalakul. Az ritkább, hogy a tulajdonosok változatlanok maradnak, ám mégis átszabják, kedvükre alakítják a lakást úgy, hogy az megváltozott életvitelüknek, életfelfogásuknak megfeleljen. A rákosszentmihályi családi házban húsz éve él együtt a nagy család. S bármennyire is közhely, de igaz a mondás; rohan az idő. Elmúlt a „jaj tegyünk mindenhová biztonsági zárat, sehol ne legyen éles sarok” korszaka. A kisgyermekek helyett csupa felnőtt alkotja a családot. Az otthon mostani, igaz még nem teljesen befejezett formájában is az ázsiai kultúra iránti fogékonyságról, szeretetről tanúskodik. A vonzalom kialakulásában alighanem közrejátszott az is, hogy Tündét korábbi munkahelyén a keleti tárgyak varázsa, a keleti kultúra kisugárzása vette körül. Később sikerült eljutnia a több ezer kilométer utat megtett tárgyak hazájába, Indonéziába. Lenyűgöző élmény volt számára. A kézimunka mesterei között szinte otthon érezte magát. Az utazások élménye elhatározássá erősödött: otthon, a család megnyugtató közelségében szerette volna ezt a színvilágot, ezeket a formákat használó stílust megvalósítani. Valami olyasmit, ami napjainkban világzeneként már teljesen elfogadott. A sokszínű kultúrák jól megtervezett harmóniáját. Miért ne lehetne ötvözni a maja, az azték kultúra színes, természetet szerető egyedi világát a keleti kultúrák több ezer éves kifinomultságával?