Nagyon szép helyen laktak: Buda egyik felkapott kerületében, panorámával, széles, zöldellő dombokkal, közel a belvároshoz. Akkor mi kell még? Mondjuk egy olyan nyugodt és békés hely, ahol cseperedő gyerekünket el lehet engedni biciklizni, és nem árt, ha járda vezet a közelben lévő játszótérig. És ott egyik sem volt. Adrienn és Sándor hihetetlen energiával és tehetséggel rendezték be előző lakásukat is, amely olyan jól sikeredett, hogy díjnyertes lakásként a SzépLAK hasábjain is megjelent (Tetőtér a dongaházban, 2004. október, 38-43. o.). Jó elosztású, stílusosan berendezett lakás praktikus terekkel és tele olyan ötletekkel, amelyek kényelmessé tették az életüket. De nem szerették, hogy kétszintes, és hogy három emeletet kell felmászni a lakásajtóig. Egy véletlen folytán vetődtek arra a környékre, ahol most élnek. Eszükbe jutott, hogy látták a hirdetést már: ősfás építési telkek, nyugalom, szervezett közös terek, járda, játszótér... megnézték, és rögtön el is dőlt a kérdés. Úgyhogy szokatlan gyorsasággal váltak meg otthonuktól, és költöztek albérletbe, ahonnan másfél évig tervezték, majd irányították az építkezést. Először építész és lakótárskeresésbe kezdtek. A házigazda elmesélte, hogy korábbi tapasztalataik diktálták a társasház felé vezető utat: a költségek osztódnak, de az előnyök – nagy kert, függetlenség – nem.