Balázs már egy ideje több tervrajzzal a kezében rohangált, és mindenkitől megkérdezte, hogy a három egymástól teljesen eltérő koncepcióból – szerintünk – melyik lenne a megfelelőbb. Komoly válasz hiányában egy szakavatott ismerőséhez, Ocsovai Dorkához fordult segítségért. A tulajdonos nagyon egyszerűen foglalta össze elvárásait otthonával kapcsolatban. Olyan legyen, mint egy „öt plusz” csillagos szálloda a maga stílusosságával, kényelmével. Bár Balázs korábbról ismerte Dórát, ez nem jelentette azt, hogy a lakberendező rögtön kitalálta, mit is szeretne a megrendelő, Körülbelül hat-nyolc hét után megszületett az elképzelés: az összenyitott nappali- konyha tere, a külön fürdővel és gardróbbal rendelkező szülői lakrészt és a nagy gyerekszoba, amely a későbbiekben akár ketté is osztható. Már az első megbeszélések alkalmával tisztázódott Balázs elkötelezettsége az elegancia, a jó értelemben vett modern, minimalista stílus iránt, de hogy az egyhangúságot elkerüljék, néhol art deco-s, másutt egzotikus részletek gazdagítják az összképet. Balázs azt is kérte, hogy otthona csak a pihenésről, a feltöltődésről szóljon, és még egy kóbor irodaszék se emlékeztesse őt a munkára, a munkahelyre. A kikapcsolódáshoz tér kell, és a minimalizmus jegyében a lehető legkevesebb bútorzattal lehet elérni az összhangot. Például Balázs nem szerette volna, hogy hagyományos ebédlőasztal basáskodjon a lakásban: a vendéglátás, az étkezések és az előkészületek mind a konyhatérbe szerkesztett pult körül zajlanak. Az "hotel" elképzelés diktálta az arányaiban szokatlanul nagy fürdőszobát és a gardrób-helyiséget, így a háló pedig csak az alvásról, a teljes kikapcsolódásról szól. "Nemcsak szabad kezet kaptam, de a mesteremberekkel történő vitás esetekben Balázs mindig mellém, illetve az eredeti elképzelés mellé állt.” Lehet, hogy így lassabban haladt a munka, de az eredmény a jó döntéseket igazolja.