Konyhaszínház

A világ legnagyobb fehérkészülék-gyártójának sajtótájékoztatóján vettem részt. (Találják ki, melyik az: nagy E-vel kezdődik, x a vége. Azért rejtélyeskedem, mert ez mégsem a reklám helye.) Szóval ülök és álmélkodom. Nemcsak a terméken, bár az is megérdemli, olvashatnak róla ebben a számban, hanem az újdonság elővezetésén, tálalásán. Természetes, hogy egy világcég csak úgy, vélekedésre alapozva nem kezd bele egy új gyártmány fejlesztésébe. Piaci elemzések készülnek, mérlegelik a fogyasztói szokások változását. Komoly kutatómunka előzte meg a komputerizált csodasütő kifejlesztését is. A Kitchen Theatre felmérés keretében tizenegyezer európai háztartásban kérdezősködtek. Nem csupán azt tudták meg, hogy átlagosan havonta egyszer vendégül látnak valakit, hanem azt is, hogy a megkérdezettek negyven százaléka az étkezést jelölte meg a vendéglátás legfontosabb részeként.
Nem tudom mennyi pénzt költöttek erre a felmérésre, én azonban már most megmondom, biztos, hogy olcsóbban szállítottam volna a válaszokat. Mert az, hogy az étkezés a vendéglátás csúcspontja, aligha minősíthető korszakalkotó újdonságnak. Hiszen a társadalmi/családi események majd’ mindig hatalmas lakomába torkollnak, amióta világ a világ. A vizsgálat eredménye arra is rávilágított, hogy az otthoni sütés-főzés elismert tevékenység lett, amivel érdemes büszkélkedni. (Szerintem már az ősember is tudta, hogy nemcsak a nagy vadász a fontos, aki elejtette a vadat, hanem az is, aki képes ügyesen megsütni és ínycsiklandó pecsenyét varázsolni a zsákmányból.) A lényeg, hogy napjainkban a konyhaművészet kiteljesedését tapasztalhatjuk. Már régen nem elegendő az, hogy valaki kiváló bográcsgulyást, paprikás csirkét készít. Hanem az számít, hogy ki tudja valamilyen különlegességgel elkápráztatni vendégeit. Ahogy kitárult számunkra is a világ, úgy változtak étkezési szokásaink. Az olaszos ételek már régen bevonultak a hazai konyhákba, újdonságként legfeljebb csak az indonéz vagy az indiai konyha térhódítását könyvelhetjük el.
A sütés-főzés ilyetén divatja alighanem meglepné azokat a kutatókat, akik a hatvanas-hetvenes években még az otthoni főzés végét jósolták. Férj-feleség dolgozik, gyerek bölcsődében, óvodában, iskolában. Nem lesz szükség otthoni főzésre, legföljebb csak a készétel felmelegítésére. A baj csupán az, hogy ezt a vélelmezett életmód-modellt az építés is követte. Budapesten és a vidéki nagyvárosokban még mindig fellelhetők a CS-lakások (konyha helyett főzőfülke). A konyha-étkezővel hasonlóan mostohán bántak a korai házgyári lakások tervezői is. Kicsinyke, sokszor ablaktalan konyha, leülni-alig-lehet étkező. Mi meg adhatjuk a tanácsot, hogy a belépő gardrób szekrényeinek elbontása árán hogyan növelhető használható méretűre a konyha.
Visszakanyarodva a sajtótájékoztatóhoz, még egy érdekes momentumra hívták fel a figyelmünket. Napjainkra a sztárszakácsok igazi médiasztárrá változtak. Szereplésükkel nagy nézettségű műsorok készülnek. Végignyomogatva a távszabályzó gombját lehetetlen, hogy valamelyik adón éppen ne süssenek-főzzenek. Pedig valószínű, hogy az igazi konyhavarázslókat nem is a tévében kell keresni.
Fedezzék fel, hogy Önöknél a családban is van mesterszakács. Ám szerencsére a média még nem tud róla. Az sem baj, hogy a szokásos ünnepi menüt készíti, a rántott halat, a töltött káposztát, csakhogy szívvel-lélekkel, mivel érzi, hogy éppen ez az, amivel hozzájárulhat az ünnep hangulatához.
Jó étvágyat az ünnepi vacsorához és kellemes karácsonyi ünnepeket kedves mindannyiuknak!

Lapozzon bele

Bejelentkezés

E-mail:

Jelszó:

hirdetés