Verseny

A szakfolyóiratok előnye, hogy a dolgok menete kiszámítható. A témák körforgása állandó. Tavasszal: ki a zöldbe! Nyáron strandolunk. Ősszel: de nehéz az iskolatáska. December: itt a karácsony! De mit csináljunk, ha – nem kis részben éppen az élesedő piaci verseny miatt – januári számunk decemberben, még karácsony előtt jelenik meg? Tegyünk úgy, mintha január lenne? (Boldog Új Évet! Igyekezzenek minél több kéményseprővel találkozni stb.) Vagy, a megváltozott helyzetet tudomásul véve, próbáljunk meg olyan utolsó perces ünnepi dekorötleteket adni, amelyek nemcsak a zöld fenyő közelében állják meg helyüket, hanem más alkalommal is hasznosíthatók. Ha már a versenyről van szó, ne feledjék: ebben a számban találják a 2008. évi Startvonal pályázatunk összesítését és a szavazószelvényt. Szavazzanak! Pontjaikkal nem csupán azt döntik el, hogy ki nyer. A szavazatokból azt is ki tudjuk olvasni, milyen stílusú otthonok tetszenek leginkább olvasóinknak, ami fontos információ következő számaink összeállításához. S még mindig a versengésről szólva: bemutatjuk az Év lakberendezőjét. A pályázatot a Lakberendezők Országos Szövetsége hirdeti meg évről évre, a díjakat szakmai zsűri ítéli oda. A közönségdíjra a lakberendezők, megrendelőik és partnereik is szavazhatnak. Ebben az esetben tehát a közönségdíj is szakmai jellegű. A versengés nem szűkíthető le egyetlen tevékenységre vagy területre. Verseny van például a hírszolgáltatásban. Ki tud frissebb áruval szolgálni. Mostanában legtöbbször rossz hírek jönnek. Hol, hány embert bocsátottak el, melyik gyárat zárták be. A jelenlegi krízis pénzügyi köntösben indult Amerikában. Ma már tudjuk, hogy gazdasági válsággá mélyült, ami az egész világot érinti. Ide kívánkozik a jó néhány évtizede Amerikában élő testvéremtől hallott történet. (Talán így, karácsony táján elfogadják a családi vonatkozású sztorit olvasóink.) Bátyám itthon, az ötvenes években gépészmérnöknek tanult. Kaliforniában számítógép szakértő lett. Egyszemélyes cégét még a komputer korszak kezdetén alapította. („Tudod, engem csak akkor hívnak, ha a saját csapat nem tudja megoldani a feladatot, vagy ha a munka tegnapra kell.”) Szóval ebben a minőségben számos cégnél megfordult. Egy pénteki napon éppen az egyik nagyvállalat masináin dolgozott, amikor kora délutánra a nagyvezér behívatta a helyetteseit, a felsőbb vezetőket, és irdatlanul leteremtette őket. Elmondta, hogy elégedetlen a teljesítményükkel, szedjék össze magukat. Fél óra múlva ezek a vezetők összehívták a középvezetőket, akiknek továbbadták az elnök üzenetét. Ezután a kisebb főnökök következtek, délután négyre már az egész cégen lefutott a vezetői mennydörgés. Sőt, a mondanivaló lefelé haladva szigorodott: ne siránkozzanak; ne beszéljenek a munkaidőről, túlóráról; azért kell dolgozni, hogy a vállalat, a munkahely megmaradjon. Akinek nem tetszik, hétfőn már be se jöjjön. Bátyám, amikor az első cégnél tapasztalta ezt a pénteki műsort, elkönyvelte, bolond helyre került. Csakhamar azonban kiderült, mindegyik nagyvállalatnál ugyanezt a műsort adják elő. El is nevezte magában „pénteki nagy rituális ledorongolás”-nak. Csakhogy – tette hozzá – azok a cégek, amelyek nem így jártak el, ma már a telefonkönyvben sem találhatók meg.
Az idei esztendő erről, a minden eddiginél keményebb versenyről fog szólni. Versenyben leszünk a külvilággal, önmagunkkal.
Olyan jó lenne, ha egyszer a mi országunk együtt tudna nyerni. Boldog Új Évet mindannyiunknak!

Lapozzon bele

Bejelentkezés

E-mail:

Jelszó:

hirdetés