ÁLMOK

Ha valamilyen szövegelemzô szoftver segítségével rákeresnénk a hazai lakberendezési lapok cikkeinek címeire, majd szűkítve a kört, az „álom” szóra, bizonnyal több százas nagyságrendű lenne a találat: megvalósult álom, álomház, álomkonyha, álomkert és még sorolhatnánk a példákat. Persze a mi lapunk sem kivétel, variálunk mi is az álmokkal. Ebben a számunkban is találnak egy anyagot, ahol a címadásban megkerülhetetlennek bizonyult az álom szó.
Lehetetlen észre nem venni azt, hogy feltűnôen sokszor kapcsolódik össze ez a szó a lakással, az otthonnal. Dialektikus materializmuson nevelkedve (a történelem szakon nekem ezt még kötelezôen tanították) könnyen adódik a magyarázat: a kizsákmányolt, elnyomott néposztály számára a szépen berendezett lakás, gondozott kert az ábrándos álmok világa maradt. Igen ám, csakhogy az a rendszer, amelyik ezt tanította, megbukott, az álom és az ezeket sugalló elvágyódás maradt. Így adódik a következtetés, az álmok nem rendszerfüggôek. Létezésük szempontjából közömbös a társadalmi rendszer. Tartalmuk viszont szorosan összefügg azzal. Hiszen mást jelentettek az álmok a háború utáni rommá bombázott, éhezô fôvárosban, mást kopasz vezérünk országlásakor és megint mást a „krumplileves legyen krumplileves” gulyáskommunizmusában. És végezetül nagyon mást a rendszerváltással létrejövô, a magántulajdon sérthetetlenségét valló berendezkedésben. Ez gyökeres fordulatot jelentett. Hiszen nem kellett tovább titkolni a szerzett javakat. Sôt, bizonyos körökben kérkedni illett velük. S a hirtelen láthatóvá vált vagyonosodás a régi álmok inflálódását eredményezte. Ma már igen nehéz meghatározni, hogy kinek, mi az álomlakás. (Olvasóink közül is sokan vélelmezik, hogy mi, akik a lapot készítjük a bemutatottakhoz hasonló lakásokban lakunk. A kiábrándító igazság az, hogy azokat az otthonokat mi csak fényképezzük.)
A tudományoskodó okfejtést talán éppen az váltotta ki belôlem, hogy a mostani lapszám egyik cikkének kéziratában a szerzô (aki egyben lakberendezô) szinte gyermeki ôszinteséggel vallja meg, hogy párizsi tetôtérrôl álmodott, ám valahogy mégsem az, hanem budapesti, VII. kerületi padlástér-beépítés lett belôle. Ám Ô – és családja – nagyon is boldog ebben a közegben, úgy érzi, sikerült megvalósítani álmát, igaz nem ott, nem ugyanúgy, ahogy elôzôleg képzelte, ám alapjában véve mégiscsak elérte azt, amit szeretett volna.
Az álmok lényege, hogy nincs középfokuk. Az álom csak jó vagy rossz, vagy szép és épp ellenkezôleg, borzasztó. Témánk szempontjából bennünket csak az elsô érdekel. Azok az álmok, amelyek elôre visznek. Az a különös, hogy mi magyarok már nem is igen merünk álmodozni. Tele vagyunk szorongással, búval, bajjal. Egyre csak azt emlegetjük, ami rossz, és ami méltánytalanság történt velünk. Jóllehet ez utóbbit történelmi tények igazolják, mégis jó lenne, egyre inkább a jövôre koncentrálni. Az álmok attól szépülnek meg, hogy önmagunkkal és a világgal is megbékélünk.
A karácsonyhoz közeledve kedves kötelességünknek kívántunk eleget tenni azzal, hogy ezt a lapszámunkat az ünnepre hangoltuk. Találhatnak cikket egyszerűen, olcsón megvalósítható ünnepi dekorálásról. Mutatunk példát más népek karácsonyára, és remélhetôleg megtalálják majd a mi képzeletbeli karácsonyfánk alatt azokat a lakásokat, amelyeket ötletességük miatt ajándéknak szántuk olvasóinknak.
És ha már belebonyolódtam az álom szó szófejtésébe, hadd kívánjak magam és munkatársaim nevében Kellemes, Boldog, Álomszép Karácsonyt kedves mindannyiuknak!

Lapozzon bele

Bejelentkezés

E-mail:

Jelszó:

hirdetés